|
Éles Károly
2008.02.20. 15:52
„Megpróbálok feldolgozni olyan eseményeket, amelyeket én magam éltem át”
Beszélgetés a kisvárdai Művészetek Házában, márciusban megrendezett képzőművészeti
tárlat képeinek alkotójával: Éles Károly autodidakta festőművésszel
A Kisvárdai Művészetek Házában március közepéig volt megtekinthető Éles Károly anarcsi festőművész kiállítása, akinek több mint ötven alkotását láthatta a nagyközönség. A beszélgetés során önmagát csak autodidakta festőnek nevező művész kifejezetten szerény, kedves ember, aki ráadásul nagyon őszinte is. …és ez ma igazán ritkaságszámba megy…
- Melyik volt az a pillanat, amikor úgy érezte, hogy ecsetet kell fognia? Már gyermekkorban…
- Gyermekkorban semmiképp, mert akkor rajzból meg akartak buktatni!
- Miért?
- Mert én teljesen másképp láttam a lerajzolandó dolgokat, mint az osztálytársaim. Ez pedig abban az időben elfogadhatatlannak számított. Viszont tizennyolc évvel ezelőtt egy kórházi ágyon rádöbbentem bizonyos dolgokra… Az élettel, az élet átértékelésével kapcsolatban… Két hónapot töltöttem egy klinikán, és ott arra sarkalt a professzorom, hogy találjak ki valami olyan elfoglaltságot magamnak, amivel elterelem a gondolataimat. Ekkor éreztem egy késztetést, vagy inkább kényszert arra, hogy legelőször is lefessem azt a kórházi műtőt, ahol altatás nélküli beavatkozást végeztek rajtam. Aztán hazajöttem, és önkéntelenül is hozzáfogtam a további képek megfestéséhez. A szakirodalmat átolvastam, de minden képemet autodidakta módon, művészeti képzés nélkül festem.
- Hogyan határozná meg azt a festészeti irányzatot, amelyet Ön képvisel?
- Ahány téma, annyi stílusjegy. Nem lehet besorolni, beskatulyázni… Az egyiket ilyen megoldással, a másikat egy más megoldással készítem. Az adott pillanat, és a hangulat határozza meg a képek stílusát.
- Mennyire ismerik a képeit hazánkban?
- Nagyon sok olyan képem van, ami már nem az én tulajdonom, és ezek az ország különböző részein egyaránt megtalálhatóak. Így Záhonytól egészen a nyugati határvárosokig mindenütt vannak munkáim.
- Melyek azok a témák, amelyek leginkább érdeklik?
- Azért állítottam össze gyűjteményes, és nem kategorizált kiállítást, hogy bemutassam: sok minden vonz, az elvonatkozatott, misztikus, vagy bibliai gondolat is... Ezen kívül megpróbálok feldolgozni olyan eseményeket, amiket én magam éltem meg.
- Körülbelül mennyi ideig dolgozik a képein? Olyan művész, aki lassú, aprólékos munkával halad előre, vagy ha valami hirtelen eszébe jut, azt rögtön vászonra is festi?
- Mind a két variáció létezik. Volt úgy is, hogy éveket rágódtam egy témán, sőt most is van ilyen, de van úgy is, hogy jön egy pillanat, és olyankor nappal és éjszaka egyfolytában dolgozom.
- Vázlatot szokott készíteni?
- Tájképeknél nem. Csendéleteknél végzek elő-munkát, és figurális elképzeléseknél is. Ez vagy egy részletes vázlat, vagy egy néhány perces gyors felvetítés.
- Mennyire van megelégedve a kisvárdai kiállítás látogatottságával, és az érdeklődés nagyságával?
- Kifejezetten elégedett vagyok. Nagyon örülök neki, hogy távolabbi helyekről eljöttek olyan - képekhez értő - emberek is, akiknek a látogatására különböző okok miatt nem számítottam. Sok mindent kérdeztek… a tárlat-napló bejegyzéseit átnézve találtam pozitív és néhány negatív véleményt is.
- Mennyire befolyásolják Önt a különböző kritikák?
- Erre a kérdésre azt hiszem elég, ha a mostani kiállításon megtörtént néhány percet idézem föl válaszként: Egy látogató azt írta, hogy neki egyáltalán nem tetszettek a képek. Én éppen ott álltam, és kíváncsian megkérdeztem tőle, hogy miért nem?
A válasza az volt, hogy: Csak! Én ezekkel a „kritikákkal” nem tudok, és nem is akarok mit kezdeni, ezért nem is foglalkozom velük. Természetesen, ha hozzáértő ember mond észrevételt, azon elgondolkodom. A véleményeket mindenképpen figyelemmel kísérem, de a belső érzéseimet, és kifejezésmódomat senki miatt nem változtatom meg.
- Van-e olyan képe, amitől soha nem válna meg?
- A lányomnak, Titanillának készítettem egy ünnepi alkalomra képet… nos, ez az a festmény… Egyébként a legfőbb kritikusom is ő. A debreceni egyetemen biológia-szociálpedagógia szakos, ennek ellenére az ő reakcióira vagyok leginkább kíváncsi, mert olyan dolgokat is meglát, ami fölött én néha elsiklok.
- Milyen kiállításra készül legközelebb?
- Valószínűleg Tornyospálcán mutatom be a képeimet, április végén. Sok elgondolásom van a megyeközpontban, és a megyehatáron túlra is. Csoportos kiállításokra, és meghirdetett pályázati válogatásokra egyaránt sikerült bejutnom. A legutóbbi Budapesten, a Vajdahunyad várában volt. El ne felejtsem: az első Kisvárdai Képzőművészeti Műhelynek is tagja vagyok.
- Nagyon köszönöm a beszélgetést! Erőt, egészséget, és további alkotókedvet kívánok minden napra.
P. Dobrozsi Rita
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
