Mándok város múltjának rövid történelmi áttekintése: 

             A település viszonylag későn, 1382-ben tűnik fel a történeti forrásokban Mandok alakban, mint a Toma nemzetségbeli Losoncziak birtoka.  
          Az 1560 utáni években a község  új birtokosokat kap a  gácsi  Forgáchok személyében, kiknek szerepe,  tevékenysége átnyúlik a XX. század  első felébe. A török megszállás idején e terület kiesik a pusztítás köréből, így viszonylag békésebb élete volt a település népének. Ebben és az ezt megelőző időszakban a lakosság főleg mezőgazdasággal foglalkozott, de itt is hamar megjelenik az iparosság. Erre  utal az, hogy  1595-ben I. Rudolf magyar király vásártartási rangot ad Mándoknak, és szabadalomlevelet néhány lakosnak. Az 1556-os dézsmajegyzék alapján a település lélekszáma  330 főre tehető, ami az akkori viszonyokhoz képest elég magas. Ennek ellenére a földesúr a Kárpátokból jobbágyokat telepít be Mándokra, akik 1646-ban fatemplomot emelnek -  amely ma a szentendrei skanzen becses értékei közé  tartozik.             
          Fontos mérföldkő volt Mándok történetében, hogy  1720-ban  mezővárosi rangot kapott, s a lakosok polgárjogot nyertek.   Ez az ipar és kereskedelem fellendüléséhez vezetett, s mintegy folytatása volt a vásártartási jog révén beállott fejlődési tendenciáknak. Mindezeket megerősíti  az, hogy a Forgáchok Mándokot  tették meg uradalmuk központjává, ennek egyik látható jele az 1750-ben épített kastély. 
          1876-ban a közigazgatás megszervezésével Mándok a tiszai járás székhelye lett, ebben az időszakban  a lakosság száma  2534 főre nőtt.  Ez is elősegítette, hogy a község ipari centrummá alakult. A  korszerű  Erzsébet-gőzmalom, a szeszgyár, a fűrésztelep az áramfejlesztővel együtt mind-mind bizonyítják, hogy a kapitalista gazdálkodás Mándokon jelentős  teret nyert, és ezzel egyidejűleg  megindult a polgárosodás is. 
          1949. január l-jétől  a tiszai járás megszűnt. A járási rang elvesztésével a település fejlődésében bizonyos megtorpanás volt tapasztalható.
Az 1960-as évektől viszont   új fejlődési  periódus következett be. Ebben az időszakban gimnázium létesült és  tüdőgondozó kórház működött itt. Megalakultak a termelőszövetkezetek  [a Kossuth Mg. Tsz valamint az  Új Élet Mg. Tsz.], létrejött a KTSZ  [kisipari termelőszövetkezet], a  takarékszövetkezet és a Hangya szövetkezet.  Új iskola épült,  a Forgách-kastélyban  gimnázium működött, és Mándokon volt a  TITÁSZ  kirendeltsége.
1971-ben  a község  nagyközségi  rangot kapott,  közös  tanács alakult Mándok, Benk, Eperjeske és  Tiszamogyorós  települések tanácsaiból; egyesült a két termelőszövetkezet. Az általános iskola ettől kezdve körzeti szerepet töltött be, bejártak Eperjeske, Tiszamogyorós, Benk községekből a 7-8. osztályos gyermekek.Ezt követően ismét megtorpant a fejlődés a nagyközségben.  Záhony fejlesztése, várossá nyilvánítása  Mándok rovására történt.  Áthelyezték a gimnáziumot, a Záhony és Vidéke   ÁFÉSZ  központját. Záhonyba kerültek a  különböző szolgáltatók -  a vízműhálózat,  a gázszolgáltató központjai.  Kisvárdába került a  takarékszövetkezet központja. 1975-ben  új óvoda épült,   1979-ben, 1989-ben és  2002-ben  egy-egy új iskolaépülettel gazdagodott a település,  ahol a 4. évfolyamtól a környező települések – Benk, Tiszamogyorós – gyermekei is  tanulnak egészen napjainkig. 1998-tól Családsegítő Szociális és Gondozási Központ  működik a községben 18 férőhelyes  idősek otthonával. Ettől az időponttól kezdte meg működését a görög katolikus egyház fenntartásában  lévő  Szent Miklós Szeretetotthon is, ahol jelenleg 51 idős ember ellátásáról gondoskodnak. 2004 szeptemberétől  ismét van  középfokú oktatás a községben, egyenlőre  2 esti tagozatos osztályban folyik a gimnáziumi képzés.           
          Ha a település infrastrukturális fejlődését vizsgáljuk, akkor a kilencvenes évektől kezdve folyamatos fejlesztésekkel találkozunk. Az ivóvízhálózat még a hetvenes évek végén épült ki, majd egy nagy ugrás után 1995-ben a szennyvízhálózat, 1996-ban a gázhálózat, 1999-től regionális hulladéklerakóval a szervezett szemétszállítás épült ki. 2000-ben megtörtént a közvilágítás korszerűsítése, 2001-ben modernizálták és fejlesztették a telefonhálózatot, 1995 óta folyamatos az úthálózat fejlesztése ….
          Mándok tehát  fejlett infrastruktúrával rendelkezik;  intézményhálózata – iskola, fogorvos, összevont hétvégi háziorvosi ügyelet – térségi szerepkört tölt be. Kereskedelmi és egyéb szolgáltatásai – autószerelő műhely, benzinkút, gyógyszertár, háztartásigép-javítás, fodrászat, kozmetika, piac, posta stb. – a környező települések  ilyen irányú igényét is kielégíti. 
         Mindezek alapján elmondható, hogy Mándok egy dinamikusan fejlődő, a polgárainak kisvárosi szintű életminőséget és közszolgáltatásokat biztosító  település, amely a folyamatos fejlődésével és szépülésével méltán nyerte el 2007. július 1-jétől a városi rangot.   

Egyházak

     A helyi hitélet nagy történelmi múltra tekint vissza. A település lakosai négy felekezet valamelyikéhez tartoztak. Ma már a görög és a római katolikus, illetve a református egyház hívei vannak nagy többségben.


A görög katolikus egyház:

     Mándok a rendszerváltás előtt olyan helynek számított, ahol a görög katolikus egyháznak nem sok jövője volt. A korábbi papok embert próbáló körülmények között éltek. Az azóta eltelt évek, a hívek lelki életének felrázásával, közösségek létrehozásával és egy stabil, öntudatos egyházközség kialakításával teltek el - és telnek a mai napig. A város jelenlegi parochusa hosszú évek óta Dr. Radvánszki János. Az egyházhoz tartozó hívek száma a fíliákkal együtt körülbelül 1550 fő.
     A hitoktatás az iskolákban történik,  mind helyben, mind a környező településeken. Az iskolák vezetői segítően támogatják az egyházi órák megtartását. Ennek köszönhető, hogy vasárnaponként az oltár körül sok gyermek szolgál, de a legények sem hiányoznak a ministrálásból.
     A nyári túlélő tábornak nevezett kiképzés mindig felejthetetlen élményt nyújt a gyermekeknek, fiataloknak. A Bükk, a Mátra, a Bakony, a Börzsöny, a Pilis, a Cserehát, a Zemplén, a Gömör és a Tátra hegycsúcsait látogatták meg a táborozók.
     Az egyházi hagyományok ápolásában is kiveszik részüket a gyermekek, a betlehemezés szokásának újraélesztésével hozzájárulnak a múlt megbecsüléséhez.  
    A ma már műemléknek számító görög katolikus fatemplom, a "Cerko" az 1640-es években épült. Szentendrére szállítása után, 1968 és 70 között készült el a ma is használatban lévő kőtemplom. A rendszerváltozás után  jelentős felújítások, építkezések történtek a  mándoki és a hozzá tartozó települések templomain, a parochián, valamint két szeretetotthon jött létre. Ez utóbbi jelentős szerepet vállal a település szociális ellátórendszerének fejlesztésében, illetve a lakosság foglalkoztatásában.
     Az egyháznak  alapítványa is van, amely az intézményi beruházásokat és az ünnepek alatti ingyen konyha üzemeltetését segíti.


A református egyház:

     Jelenleg a város lakóinak többsége - mintegy 2800 fő - a református egyházhoz tartozik. Az egyház fennállása óta most a 45. tiszteletes - Kozma Zsolt - végzi a lelkészi feladatokat. Az istentiszteleteken kívül bibliaórákat,  házi istentiszteleteket és hitoktatást tart.
     A református gyermekek és ifjak aktívan részt vesznek  a településen rendezett községi rendezvényeken, műsorukkal emelik azok színvonalát. A gyülekezet a felnőttek és a gyermekek részére kirándulásokat szervez az országban és az országhatáron túl, különböző alapítványokat, kórházakat, iskolákat támogat.
     A református hívek először 1739-ben, majd 1823-ban építtettek kő-templomot. Ez utóbbi jelenleg is a hívek szolgálatában áll. Az elmúlt tíz évben jelentős fejlődésről számolhat be a helyi egyházközség:
     - megújult a parochia,
     - a gyermekek és a fiatalok részére ifjúsági ház épült,
     - megtörtént a templom külső és belső felújítása,
     - ravatalozó épült a református temetőben és
     - internet-hozzáféréssel gazdagodott az egyházközség.
 
  
A római katolikus egyház:
     
     Mándok város római katolikus  híveinek száma  a legutóbbi népszámlálási adatok szerint 983  fő. 1817-től napjainkig 21 plébános szolgálta az egyházat. Jelenleg Márku János atya látja el a település és a hozzá tartozó fíliák papi feladatait.
     Az egyház nagy gondot fordít a hitoktatásra, és célja, hogy minden korosztályt bevonjon a hitéleti tevékenységbe. Minden évben van elsőáldozás, ahol a 4. osztályosok először részesülnek az oltáriszentség vételében. Bérmálást kétévente rendeznek, amelynek során a 7. és a 8. osztályos gyerekek részesülnek a felnőtté válás szentségében. Nyaranta egy hetet töltenek az érdeklődő hittanosok táborban. 
     A római katolikus híveknek először csak a Forgách-kastélyban volt kápolnájuk. 1814-ben épült kőtemplomuk, amely klasszicista stílusú, műemléki védettségű épület. 1993-ban az egyházközség liturgikus teret alakított ki a templom körül, 1999-ben  tatarozták az épületet, 2003-ban pedig a templomtetőt újították fel nem kevés költséggel. A templom homlokzatán található DEO SACRUM felirat eredeti jelentése Szent Isten, ami Isten legnagyobb voltára utal.


     A három egyház mellett megemlítendő, hogy a XIX. században izraeliták is laktak a településen, 1861-ben templomuk is épült, amelyet sajnos később lebontottak, és a XX. század második felétől nem létezik önálló egyházként. 

Műemlékek

1.  Görög katolikus fatemplom:         

     A település görög katolikus temploma építészileg egyedülálló az országban és az egyetlen fönnmaradt boronafalú templom, amelyet a hetvenes években lebontottak, és a Szentendrei Szabadtéri Múzeumba szállítottak. Jelenleg is ott található. Rövid története:        
     A kisméretű, harangtornyos fatemplomot, a cerkót Mándok magyar és a 17. században betelepült kárpátukrán lakói építtették 1670-ben a Bukóc nevű dombon. A földpadlójú épület falait kilenc sor bárdolt gerenda alkotja, a sarkokon keresztfejes ácskötésekkel. A bejárati rész fölé emelt, harántmerevítőkkel erősített tornyot deszkaborítás, a toronysisakot zsindely fedi. Egyenes záródású, alacsonyabb szentélyét faálboltozat, a templomhajót keresztgerendás tölgypalló födém, efölött szarufás lekontyolt zsindelytető borítja. Belsejében félhomály uralkodik: a hajót mindössze egy középkori szerkezetű, tányérszemes és vasrácsos ablak, a szentélyt pedig két kicsi nyílás világítja meg. Egyetlen bejárati ajtajának vaskos szemöldökfáján görög és cirill betűs vésett felirat látható 1670-es évszámmal. A templom fennállása során több átalakításon esett át. A múzeumban az épület eredeti állapotát rekonstruálták. A templomot alapításakor a bizánci görögkeleti (ortodox) szertartás követelményei szerint építették és használták, majd a 17-18. században az itteni hívek is csatlakoztak a bizánci és a római katolikus liturgia uniójának eredményeként létrejött görög katolikus valláshoz, ami a templombelső megváltoztatásához vezetett. A múzeumi berendezés, megőrizve a görögkeleti alaprajzot, a l8-19. századi görög katolikus vallásgyakorlatot tükrözi. A toronyba visszahelyezték a két 18. századi harangot, amelyek közül a nagyobbat a hagyomány szerint II. Rákóczi Ferenc fejedelem ajándékozta a mándokiaknak.
     A templom eredeti berendezéséből kevés maradt meg. Legértékesebb darabja a szentély előtti képes fal királykapuja. A hársfából faragott, áttört, szőlőfürtös hálózattal átszőtt, festett, kétszárnyú ajtón 12 király faragott képecskéje, alul pedig Jesse ülő alakja látható. Az ikonosztáziszt a budapesti Néprajzi Múzeum szolyvai (Bereg m.) táblaképeivel pótolták. A képes fal felső sora a 12 apostolt ábrázolja (balról jobbra: Fülöp, Bertalan, András, Jákob, Máté, Péter, Pál, János, Jákob, Tádé, Simon, Tamás), közepén egy nagyobb Krisztus király és főpap témájú képpel. A második sor 12 képe Jézus és Mária élettörténetét mutatja be az év ünnepei sorrendjében, szeptembertől szeptemberig. Az alsó sorban négy nagyméretű ikon: Mirai Szent Miklós, Mária gyermekével, a Mindenható és az Angyalok gyülekezete látható. A képes fal előtt középen helyezkedik el a csókállvány a templom védőszentjének, Miklósnak a 18. századi tábla-képével. A templom ülőbútorai a Mándok házasodási körzetébe tartozó Nyíradonyból származnak.          A templom oldalfalait a hívek által adományozott képek díszítik. A szentélyben – az eredeti oltárláb mellett – helyet kapott az oltárszekrény, az előkészületi oltár, egy ácsolt láda a paróchus és a diakónus ruháival stb.A mándoki templom közvetlen párhuzamait elsősorban Kárpátalján, Kelet-Szlovákiában és Dél-Lengyelországban találjuk meg.  [Forrás: www.skanzen.hu]   


2. Római katolikus templom:         
  
     A római katolikus templom 1821-ben épült, addig a híveknek csak a kastélyban volt kápolnájuk. Az épület egyhajós, homlokzati tornyos, késő barokk épület, klasszicista előcsarnokkal,  szintén  műemléki védettségű.  


3. Forgách-kastély:                 

     A kastély  „U” alaprajzú földszintes, késő barokk  épület, emeletes középrizalittal és manzárdtetővel. A főhomlokzat  4+3+4 tengelyes, középrizalitját ion fapillérek tagolják és háromszögű oromzat  zárja  le.  A kerti homlokzat 5+3+5 tengelyes, középen az  utcai oldallal szinte teljesen azonos rizalittal, a háromszögű oromzatban a Forgách címerrel. A kastélyban jelentős műgyűjtemény volt, melynek sorsa ismeretlen. Egykor gyönyörű volt a kastély parkja is. 

Művelődési intézmények

Művelődési ház:

  

Településünkön a Petőfi Sándor Művelődési Ház 1963-ban kezdte meg működését. Az akkori kultúrpolitikai elvárásoknak megfelelően olyan szerepet töltött be, amely kielégítette a környező települések kulturális és szórakozási igényeit. Vonzáskörzetéhez tartozott Benk, Eperjeske, Mezőladány, Tiszamogyorós és Tiszaszentmárton települések kikapcsolódni vágyó lakossága. Az akkoriban alakult amatőr művészeti csoportok, klubok, valamint a mozi széles tömegeket vonzott az intézménybe. 
   Az 1990-es évek politikai, társadalmi és gazdasági változásai alaposan átformálták a kultúrát közvetítő intézmények szerepét és lehetőségeit. A környező települések folyamatosan szűkítették a művelődési intézmények mozgásterét, majd sorra a bezárás sorsára jutottak.
   A 2000-es évek elejére elmondható, hogy a megye ezen területén csak a városokban - Kisvárda, Vásárosnamény, Záhony - és Mándokon működött és működik felsőfokú végzettségű szakemberrel ellátott, a minimális feltételeknek megfelelő művelődési ház.
   Az intézményt 1995. január 1-jétől az Általános Művelődési Központhoz integrálták. Ettől az időponttól kezdve megváltozott a személyi feltétel is, amely 2004-től az alábbiak szerint alakult:
          - 1 félállású vezető
          - 1 teljes munkaidős kisegítő dolgozó
          - 1 teljes munkaidős karbantartó és
          - 1 félállású technikus dolgozik itt, aki a mozigépészi feladatokat is ellátja.

Az intézmény tárgyi feltételei:

     Az 1963-ban átadott épület külső formája az eltelt időszak alatt jelentősen romlott, ezért szükségessé vált a külső tatarozása, amelyre 2005-ben került sor.
     A művelődési ház rendelkezik megfelelő nagyságú színpaddal és háromszáz néző befogadására alkalmas nézőtérrel, amely alkalmas nagyobb rendezvények, színházi előadások megtartására.
     Az utóbbi időben az intézmény belső megjelenése is sokat változott, szépült, de ennek a folyamatnak még nincs vége. Megvalósult a fűtés korszerűsítése, és távolabbi tervek között szerepel a berendezés megújítása is.
     Az intézmény technikai felszerelése is folyamatosan kicserélődött. Ma már a különböző rendezvények hangosítását erősítők, deckek, mikorfonok és térmikrofonok segítségével jó minőségben tudják megoldani.

Az intézmény tevékenységi köre:

     A művelődési ház az hét öt napján van nyitva.
     Hat művelődési közösség működik itt heti rendszerességgel:
          - gazdakör
          - két mazsorett csoport
          - kézimunka szakkör
          - Nyugdíjasok Népdalkórusa
          - Petőfi Sándor Nyugdíjasklub
          - Tiszakönyök Citerazenekar
          - Vadvirágok Színjátszócsoport
A művészeti csoportok üde színfoltjai az iskolai és a közösségi rendezvényeknek, és számos regionális, illetve országos fesztiválra is eljutottak.
A gazdakör a mezőgazdaságból élő lakosság nagyon komoly közösségévé vált. Nemcsak Mándokról, hanem a környező településekről is igen szép számmal, rendszeresen járnak át a gazdálkodók a különböző előadásokra, gyakorlati bemutatókra. Működése elsősorban azért fontos, mert neves szakemberek korszerű szakmai ismeretekkel látják el az érdeklődőket, ugyanakkor a gyakori összejövetelek elősegítik a város központi szerepének a megerősödését is a térségben.  
     Az intézményben filmszínház is működik, bár az utóbbi időben a kevés érdeklődő miatt háttérbe szorult ez a szórakozási forma.



Könyvtár:

     A településen az ezredforduló tájára tehető az első polgári olvasókör megalakulása, amely rendelkezett már egy kb. százkötetes könyv-gyűjteménnyel.
      A nyilvános könyvtári ellátás az 1960-as évek elején szerveződött meg. 1961-től létezik Mándokon az önálló Községi Könyvtár, amely a kezdetektől "C" státuszú könyvtárként funkcionált, s ennek megfelelően egy függetlenített könyvtáros látta el az itteni feladatokat. A településsel közös tanácsi igazgatás alá tartozó Benk, Eperjeske és Tiszamogyorós egyikén sem működött ekkor még önálló könyvtár. A későbbiekben is sokáig csak mint a Mándoki Községi Könyvtár letéti állományaként funkcionáltak az ottani könyvtárak, ezért a kistérség könyvtári ellátásában betöltött bázisszerepünk továbbra is fennmaradt. 
     A folyamatosan gyarapodó gyűjtemény először a művelődési ház épületében kapott helyet, majd később önálló épületbe került a Szabadság tér 2. szám alá, ahol 2002 szeptemberéig állt fenn, mint önálló községi könyvtár. Ekkor ugyanis lezajlott a nagyközségi könyvtár és az Általános Művelődési Központ iskolai könyvtárának integrációja. Ezzel egyidejűleg az újonnan átadott iskola épületének földszinti helyiségébe költözött, ahol mind a külső, mind a belső környezeti-működési feltételek megfeleltek - és megfelelnek a mai napig is - a kor igényeinek. 
     A több mint 24 000 állományegységgel, számítógépparkkal és internet-hozzáféréssel rendelkező könyvtár a hét hat napján 44 órában tart nyitva, és a térség legnagyobb és legjobban felszerelt könyvtárának minősíthető. A beíratkozott olvasóinak több mint a 15 %-a a környező települések lakóiból kerül ki. 
     Az állományban könyvek, bekötött időszaki kiadványok, tartós tankönyvek, audio-, illetve audiovizuális dokumentumok, elektronikus dokumentumok és egyéb típusú kiadványok szerepelnek. Évente 12-14 folyóiratra, újságra van előfizetése az intézménynek.
     A könyvtár információs és technológiai felszereltségéről elmondható, hogy igyekszik megfelelni korunk elvárásainak: CD-s/rádiós magnó, elektronikus könyvtári dokumentum-nyilvántartó rendszer, fax, fénymásoló, internet-hozzáférés 6 számítógépen LAN-hálózattal, nyomtatók, scanner, számítógépek, telefon, televízió, videolejátszó és webkamera vehető itt igénybe. 
     A könyvtárosi feladatokat két felsőfokú szakképesítéssel rendelkező könyvtáros látja el, az egyik teljes munkaidőben, a másik részmunkaidőben dolgozik. 
      A könyvtárhasználati adatokat vizsgálva elmondható, hogy - az országos tapasztalatokhoz hasonlóan - sajnos igen kevesen járnak kölcsönzési szándékkal az intézménybe. Évente az egy olvasóra jutó kölcsönzések száma nagyon alacsony (mindössze 6 alkalom). Reméljük, hogy azért az internethasználat mellett a jövőben emelkedni fog a kölcsönzések száma is.

 

Oktatás

Gyermekkert Óvoda:

     Az óvoda építésének igénye már a századforduló után,  1911-ben  megfogalmazódott a településen. A község lakosainak nagyobb része mezőgazdasággal foglalkozott,  és  amíg a szülők a földeken dolgoztak, a gyermekek nagy része felügyelet nélkül az utcán töltötte idejét. Éppen ezért vált fontossá a gyerekek felügyeletének biztosítása. Az óvoda létrehozásának szükségességét jól tükrözi az az 1932-ben feltüntetett adat, amely szerint az óvodáskorúak száma meghaladta a  300-at.
     Az óvoda működtetésére mindezek ellenére csak az 1943-44-es években került sor.  A  református egyház fenntartásában lévő  un. központi iskola két helyiségében  délig voltak felügyelet mellett a gyermekek, és itt is ebédeltek.
1945-ben aztán összevonták a katolikus egyházzal és apácák felügyelete mellett történt a gyermekek nevelése. Helye ekkor a Petőfi út  15. sz. alatt volt. Ekkor az óvodások  létszáma elérte a 80-90 főt is. Az egyháznak volt további bővítésre vonatkozó terve, amely azonban a háború és az azt követő  államosítás miatt  elmaradt.
     Az ötvenes években igen kevés volt az óvodai létszám, inkább csak a nyári hónapokban működött, 3-4 hónapon át, amíg a nagyobb mezőgazdasági munkák tartottak. 
    Működött az óvoda a Forgách-kastély épületében is, majd a jelenlegi Gondozási Központ  épületében, amely ekkor  ÁFÉSZ-iroda volt. Ez az épület évről-évre szűkebbnek bizonyult. A  hatvanas évek közepéig 2 csoport üzemelt, majd  3, illetve 4 csoportra bővítették a pártbizottság helyiségeinek átalakításával. A demográfiai hullám növekedése az országosan felerősödő óvodafejlesztés a hetvenes évek elején még két csoport kialakítását indokolta, amelyet szintén ebben az épülettömbben a meglévő magánlakásból alakítottak ki.
     Az  1974-75-ben  felépített  100 férőhelyes óvoda sem oldotta meg az óvodáskorú gyermekek elhelyezését, továbbra is szükség volt a régi óvoda üzemeltetésére is.
1976-ban az óvoda önálló intézmény lett, az általános iskolától külön válva, függetlenített óvodavezetővel.
     1984-ben a 100 férőhelyes óvoda továbbépítésével újabb  75 férőhelyes épületrész készült, ez az épület biztosítja jelenleg is az óvodáskorúak nevelését.
     A Gyermekkert Óvoda  tagintézménye a Benk Községi Óvoda is, amely a  két önkormányzat között létrejött intézményfenntartó társulási megállapodás eredménye. Jelenleg  7  csoporttal,  175 férőhellyel működik,  de  a községben az óvodáskorú gyermekek száma évről-évre nő, így  kb.  200 fő a ténylegesen felvett gyermekek  száma, és így sem  tud az intézmény minden 3. életévét betöltött gyermeket felvenni. Megoldást az óvoda  2 csoporttal történő bővítése jelentené,  melynek  anyagi forrását  az önkormányzat pályázat benyújtásával keresi. A tagóvodában Benken egy vegyes csoport működik  25 fővel.
     2002-ben az intézmény  25. születésnapján felvette a  Gyermekkert nevet, mely egy régóta érlelődő gondolat valóra váltása:  míg a kertészek igazi palántákat nevelnek, addig az óvoda emberpalántákat szeretne.
    Az óvoda külső és belső megjelenése  igényes, szép, gondozott, hűen  tükrözi az intézményben dolgozók kreativitását, igényességét.
      Az intézményben aktív  szülői  munkaközösség működik, rendezvényeket, bálokat szervez,  segítve a család és az óvoda kapcsolatának erősítését, és a rendezvények bevételével az óvoda felszereltségét. E célt szolgálja a Gyermekkert Alapítvány is, melynek  bevételét  szintén az intézmény fejlesztésére fordítják.
     Az óvoda dolgozói, gyermekei aktívan részt vesznek a település rendezvényeinek megtartásában, műsorukkal emelve azok színvonalát.
     2002-ben megkezdték a  COMENIUS minőségbiztosítási rendszer kiépítését, melynek megvalósításán folyamatosan dolgoznak. A 2003/2004-es tanév második felétől a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Pedagógiai Közművelődési és Képzési Intézet  bázisintézménye lett az óvoda. Feladata a térségben működő 11  óvoda szakmai munkájának segítése,  továbbképzések szervezése, gyakorlati ismeretek bővítése bemutatók keretében. A bázisintézményhez az alábbi települések tartoznak: Benk, Eperjeske, Fényeslitke, Jéke, Komoró, Mezőladány, Tiszabezdéd, Tiszamogyorós, Tiszaszentmárton, Tornyospálca, Tuzsér, Újkenéz, Záhony, Zsurk.
      Az óvodába járó gyermekek között egyre magasabb a hátrányos helyzetű és a cigány gyermekek  száma, ezért tudatosan  kell az óvodapedagógusoknak  élménygazdag fejlesztő programokat biztosítani a gyermekek személyiségének kibontakoztatása érdekében.
      Az óvoda dolgozóinak létszáma: 28 fő ebből:
          - óvodapedagógus: 15 fő,
          - dajka : 7 fő,
          - gazdasági dolgozó: 2 fő,
          - szakácsnő: 2 fő,
          - konyhalány: 1 fő,
          - karbantartó: 1 fő valamennyien helybeli  lakosok.
      A tagóvoda dolgozóinak létszáma: 5 fő ebből:
          - óvodapedagógus: 2 fő
          - dajka: 2 fő
          - szakács: 1 fő
     Az intézmény tárgyi és személyi feltételei hosszú távon megoldják a település óvodáskorú gyermekeinek nevelését.   

Általános Művelődési Központ:

     A településen az iskoláról az első feljegyzés 1759-ből való. 1763-tól pedig már rendszeresen alkalmaznak  „oskolamestert”. Igazából 1867 után lendült fel az iskolaügy. A tanítókat az egyház alkalmazta és ellenőrizte. 1920-ban a községben három felekezeti iskola működött:
          1. a református  négy tanteremben  1-6. osztállyal,
          2. a római katolikus két tanteremben  1-6.  osztállyal,
          3. az izraelita továbbképző gazdasági iskola.
Egy-egy osztályba 60-70 tanuló járt, akiket csak egy tanító tanított.
     Az oktatás  körülményei 1938-ban valamelyest javultak, amikor  is a református egyház az állam segítségével két tantermet  épített a református tanulók részére. Akkor is, akárcsak most, a lámpás szerepét a tanítók töltötték be. Ők végezték a kulturális munkát, a falu részére műsoros rendezvényeket szerveztek, tanítványaikkal színdarabokat taníttattak be és műsoros esteket tartottak.
     Az államosítás után kissé javultak a feltételek, újabb tantermek és nevelői lakások épültek. 1950-ben nyolc épületben tizenöt tanterem és  nyolc szolgálati lakás volt. 1963-ban egy újabb  négytantermes iskola épült a Szabadság téren. A nyolcosztályos általános iskola megalakulása óta osztott, párhuzamos osztályokba járnak a gyermekek.
     1963-ban  gimnáziumi oktatás indult a községben, a kastély épületében. Első két évében a két oktatási intézmény közös irányítás alatt működött. 10 évig volt Mándokon lehetőség középiskolai végzettség és érettségi szerzésére.
     1966-ban  az enyhe értelmi fogyatékos tanulók oktatására gyógypedagógiai osztály, később osztályok indultak.
     1973-ban a tanácsi körzetesítést követve Benk és Tiszamogyorós tagiskolaként a mándoki igazgatóság irányítása alá került. Ugyanebben az évben a kisvárdai járás tanyasi gyermekeinek befogadására beindult az ötven férőhelyes általános iskolai kollégium a volt gimnázium helyén, a kastély épületében.
      Az 1974/75-ös tanévet a tiszamogyorósi és a benki diákok felső tagozatos csoportjai már a mándoki iskolában kezdték meg. Tiszamogyoróson  és Benken ugyanis osztatlan iskola volt,  a tanulók összevont osztályban tanultak. A megnövekedett követelményeknek viszont már egyre nehezebben tudtak megfelelni, ezért kerültek Mándokra. 1977-ben  egy Ikarusz autóbuszt kapott a diákotthon a gyermekek szállításának megoldására,  tanulmányi kirándulások szervezésére.
     Az iskola bekapcsolódott különböző pedagógiai kísérletekbe is. Bevezetésre került a komplex matematika-oktatás, a kisvárdai járás néhány iskolája  között kijelölték a mándokit is az első és második osztályosok automatikus továbbhaladási  kísérletébe. A harmadikos osztályokban bevezették a tantárgycsoportos oktatást.           
     Több szakmai munkaközösség működött, melyek közül az orosz, a matematika „B” szak, az alsó tagozatos és az eltérő tantervű munkaközösségek körzeti feladatokat is elláttak.
     Az iskola történetéhez hozzátartozik a  Zrínyi Ilona úttörőcsapat, amely a megye egyik legjobb gyermekszervezeteként  háromszor nyerte el a legmagasabb kitűntetést, a  KISZ  KB vörös selyem zászlaját, illetve csillagát.           
     A Mándoki Körzeti Általános Iskola nemcsak a tankötelesek oktatását látta el, megszervezte a környező községek részére is a dolgozók esti iskoláját.
     1985-ben megszűnt a diákotthon, mivel a kastély állaga nagyon leromlott, nem lehetett tovább itt elhelyezni a gyermekeket.

Az intézmény jelenlegi feltételrendszere:   

     1979. szeptember l-jével  egy korszerű nyolctantermes iskolát kapott a település, amelyben volt egy tornaterem, és egy év múlva tovább bővült egy  hatszázadagos konyhával, étkezővel.
     1980-ban vásárolt az önkormányzat  egy Ikarusz  211 típusú iskolabuszt, mellyel a bejáró tanulók szállítását és a tanulmányi kirándulásokat oldotta meg.           
     1988-ban újabb  hattantermes iskola került átadásra, szép nagy tornateremmel, aulával.
    A rendszerváltozás után az egyházak visszakérték a régi épületeiket – melyekben addig oktatás folyt –, így kevés lett a meglévő  teremhálózat. Ezért 2002-ben tíztantermes-iskola épült, melyben helyet kapott a könyvtár is.  Ezzel hosszú távra megoldódtak az oktatás  tárgyi feltételei.
     1991-től az iskola önálló intézmény lett. A gazdasági feladatokat iskolai gondnokság látja el. 1996-tól  az iskolához integrálták a művelődési házat és a könyvtárt, ezért azóta  Általános Művelődési Központként  működik.
     Az intézményben  jelenleg harmincnyolc tanterem van. Ebből gyógypedagógiai célra négy termet használnak, van három szükségterem, néhány szaktanterem – fizika, kémia, számítástechnika, technika.  A testnevelésórák és sportfoglalkozások alkalmával két  tornaterem, két  sportpálya és 1 futópálya áll a tanulók rendelkezésére.
     Az oktató-nevelő munkát hatvanhét szakképzett pedagógus végzi, akik között többnek három szakképesítése is van. Öt fő gyógypedagógiai diplomával rendelkezik, és három idegen nyelv oktatására – orosz, német, angol – vannak diplomás pedagógusok.
     Az intézmény munkáját l szociálpedagógus,  4 gazdasági ügyintéző, 11 konyhai dolgozó és  12 oktatást segítő / karbantartó, takarító, fűtő / egészíti ki. Az intézmény dolgozóinak összlétszáma: 91 fő, ebből bejáró 19 fő.
     Az intézmény nagy súlyt fektet a tehetségek gondozására, 19 szakkör  működik folyamatosan:
          - tantárgyi szakkörök 2. évfolyamtól: magyar, matematika, helyesírás,    idegen nyelvi és 
            számítástechnikai szakkör
          - felvételi előkészítők
          - vöröskeresztes szakkör,
          - katasztrófavédelmi szakkör,
          - közlekedési szakkörök,
          - művészeti szakkörök,
          - énekkar,
          - tömegsport foglalkozások.
A diáksport egyesületnek minden tanuló tagja. Van tornaszakkör lányoknak, szertorna fiúknak, atlétika és futballszakkör.
     A hátrányos helyzetben lévő tanulók felzárkóztatására integrált és kibontakoztató oktatást végez az intézmény.
     Diákönkormányzat és Zrínyi Ilona gyermekszervezet működik az iskolában, amely vetélkedőket, ünnepi megemlékezéseket, kirándulásokat, táborokat szervez,  iskolaújságot működtet.

Az intézménynek két  alapítványa van:
- a Bárczy Gusztáv alapítvány  a sajátos nevelési igényű tanulókat segíti, és
- a „Mándok iskoláért alapítvány” az általános iskolai tanulókért jött létre.

Az intézmény helyet ad  különböző művészeti iskoláknak – ezzel lehetőséget biztosítva a tanulóknak a helyben történő sokoldalú képzés elérésére.

Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!