3D-s Anaglif fotók, panorámaképek, Nyíregyháza , Nyírbátor szobrai.3D-s Virágképek
3D-s Anaglif fotók, panorámaképek, Nyíregyháza , Nyírbátor szobrai.3D-s Virágképek
Záhony Ifjúság út 6. Tel:06-30-645-3366
 
Sipos Attila honlapja, www.siposattila.gportal.hu

Bakajsza András irodalmár honlapja: www.bakajszaandras.gportal.hu 

 

Nyírbátor

 

Gyümölcskarnevál Nyíregyháza 2009.09.12.

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
Naptár
2024. Március
HKSCPSV
26
27
28
29
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
03
04
05
06
<<   >>
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Elfelejtettem a jelszót
 

 Napkitörése

CURRENT MOON

Holdfázis

Beállítás Kezdőlapnak!

Vízöntőgindex.php

siposa58@freemail.hu
 
Aktuális programok
 
Csergezán Pál festőművész
 
MenüMenűMenű
 
Anyáknapja
 
Tiszakönyök Művészeti és Kuturális Egyesület anyagai
 
Tiszakönyök Tükre különszám 2008

 
Panorámaképek
 
Képtár Különleges képek
 
Kiállítások
 
Költőink versei
 
Íróink művei
 
Színházi előadás
 
56-ra emlékezünk
 
Aktuális képanyagok
 
Archiv anygok
 
Kuvasz fajta leirása

Kuvasz kutyám fotói

 

Jenny fotók

Budapest


 

 

 
Nemzeti Színház 360
 
Kárpátalja 1

Cop Középiskola

Cop Középiskola

Kisgejőc

Ungvári Vár

 
Kékestető 1014 m

 
Siroki vár

 

 

 
Lillafüred

 

 

 
Téli képek 2017.02.16.

 
2009. a Magyar nyelv éve
2009.  a Magyar nyelv éve

 

 
Látogatók1
 
Táncos lány

 Vajon neked melyik agyféltekéd aktívabb?

Ha a hölgyet az óra járásával megegyező irányba látod
forogni, akkor a jobb agyféltekédet használod.

Ha a hölgyet az óra járásával ellentétes irányba látod

forogni, akkor a bal agyféltekédet használod.

 
Szobrászművészek
 
Ajaki fesztiválok

I. Ajaki Farsangi Disznótoros

 

 

 
Statisztika nézetség
 
Tiszai jégzajlás 2017
 
Virágképek

 
Állat fotók

 
P Dobrossy Rita Novellái 2014.

P. Dobrossy  Rita novellája:          AZOK A BOLDOG, SZÉP NYARAK…

                                                                                                  

 

Augusztusi forróság. Szinte olvad az aszfalt az utakon. Verejtéktől csorgó emberek tolonganak a buszmegállókban, lökdösik egymást az utcán. Fáradt nők cipelik izzadtan hatalmas bevásárlószatyraikat.

Az osztályon felüli belvárosi étterem viszont klimatizált. A pincérek szinte suhannak hatalmas tálcáikkal, vakít a hófehér damaszt a különterem svédasztalán, amin a legváltozatosabb ételek sorakoznak: kolozsvári töltött káposzta, libamáj aszpikban, gombasaláta, ropogós libacomb, tengeri herkentyűk, egzotikus gyümölcsök kavalkádja...

Osztálytalálkozóra gyűltek össze a vendégek.

Visszafogottan elegánsak, inkább fiatalosnak, bohókásnak igyekeznek látszani, hiszen az is fiatalít néhány évet – gondolják ők. Legtöbben világos, könnyű ruhában jöttek, a nőket alig fedi valami: vállpántos, leheletvékony, combig fölvágott ruhák, magas sarkú papucscipők. A férfiakon rövid ujjú ingek, gyűrött fehér nadrágok.

Az elmaradhatatlan mobiltelefonok néhányuknál percenként csörögnek… a hívások sűrűsége, és a márka ad egyértelmű garanciát az illető vagyoni helyzetére.

 Kint árnyékban is harminckét fokon túl mutat a hőmérő, de ez itt senkit nem érint. Mindenki jókedvűen iszik, vagy eszeget. Kis csoportok alakulnak a régi haverokból.

Az osztálytalálkozó résztvevői tizenöt éve nem látták egymást. Ahogyan az ma már lenni szokott: szétszóródott mindenki. Különböző városokba, és külföldre is.

A svédasztal mellett három csinos hölgy beszélget. Látszik, hogy jó barátnők lehettek, mert fesztelenül,  egymást bökdösve nevetgélnek. Mindhárman ápoltak, szolid sminket, és „alig-ruhát” viselnek. A hajuk színe vörös, szőke, és barna.

-          Na mesélj már! Szóval mégis megcsípted álmaid férfiját! Pedig annak idején szerintem még te sem hittél benne! Csak a nagy vágyakozás volt… mármint részedről… - csacsog a vörös.

-          Most meg kétnaponta találok egy cikket a férjecskédről. – kontráz a barna.

-          Tényleg ilyen jól megy a vállalkozás?

-          Na ne légy naiv! Legalább öt cégben tulajdonos a párja!

-          Méghozzá nem akármilyenekben…

-          Az a szürkéskék Jaguár a tiétek?

-          Naná, majd a másik! Az agyonstrapált, az Ónodié. Nem tudtad?

-          Gondoltam… Mit csinálsz egyébként, szívem?

-          Mit csinálna? Majd bolond lesz dolgozni… Fittnesz és szépségszalon, tenisz, fogadások… Ugye?

-          Nem vetted észre, hogy még meg sem szólalt?

-          Attól még így van, nem? Csak ügyeskedni kell tudni… Mit számít, hogy mit firkálnak a bulvárlapok! Ugye?

-          Pontosan. – mosolyog álmatagon a szőke. Hosszú műkörmeit nézegeti, majd elmélyülten szippant egyet a narancsvörös szívószállal szervírozott sötétkék koktéljából. Megcsörrennek a jégkockák.

-          Mi szolidabban élünk. Mármint… úgy értem… lehetőleg semmi újságcikk, meg felhajtás… De különben csodás minden... Egy villa a Svábhegyen, nyaraló a Balatonon, három autó. Nagyon magas beosztásba került a férjem. Na nem mintha túlhajtaná magát, arra ott vannak a tanácsadói… De azok meg annyian, hogy néha már alig jut munka nekik is… - nevet a vörös.

-          Fogadjunk, hogy a tenger mellett sültél így le! Olyan barna vagy, hogy az eszméletlen… -méregeti a szőke.

-          A múlt héten jöttünk haza a francia Riviéráról. Három hétig csak feküdtem a napon… De te sem panaszkodhatsz! Ez a hófehér ruha még jobban kiemeli a sötét bőrödet! Hozzá ez a szőke haj! Még a pincérek is megfordulnak utánad! Szintén tengerpart? Florida??? Gondolhattam volna…

És te, drágám? Fantasztikus ez a bronz árnyalat! Melyik országban nyaraltatok? Esetleg egy világ körüli utazás volt? – koccintja oda a poharát a zöld szemű, vörös hajú, energiával teli nő a kis barna asszonykához.

-          Hát nem éppen… Leginkább a kertben vagyok. Van egy nagy veteményesünk. Rengeteget gyomláltam, kapáltam, öntöztem. Meg most ért be sok gyümölcs is. Szóval, van mit csinálni. Nem mintha panaszkodnék. Mert nagyon nagy öröm ez a kis kertes ház! Eddig az anyósomnál laktunk… Másfél szobában… De keményen dolgoztunk, és végre sikerült… nem is vettem észre, hogy mikor fogott így meg a nap… - szólal meg csendesen.

A vörös és a szőke jelentőségteljesen összenéz. Aztán mintegy véletlenül, egymásba karolnak, és felhúzott szemöldökkel, összehúzott szájjal elindulnak a terasz felé.

A kedves arcú, kiegyensúlyozott, barna hajú nő mosolyogva, szinte elnézően figyeli őket, míg el nem tűnnek a nagy üvegajtó mögött…


P. Dobrossy Rita:  ÁLOMSZÉP NAP   Novella

                                                                   

 Már hűvös volt az őszi délután. Három óra felé járt. Fázósan húzta össze magán fekete ballonkabátját, és felpillantott az égre. A nap vakítóan sütött, egyetlen felhő sem takarta az eget. Kihalászta zsebéből a napszemüvegét, mert bántotta az erős fény.

Valami nyugodt helyet keresett a Városliget zajos forgatagában. Lassan sétált a kiabáló, lufit lobogtató gyerekek, a lángos-sütők, hamburgeresek, a minden bóvlit áruló, sátras kis bódék előtt.

Aztán meglátta a tavat. Rögtön érezte, hogy kizárólag oda vágyott.

A Vajdahunyad vár túlsó oldala előtti kicsit zöldes, kicsit piszkos, gyönyörű vizet bámulta, miközben lassan lépkedett lefelé. Mosolyogva ült le egy kopott, elkoszolódott padra. Magas sarkú bőrcipőbe bujtatott harisnyás lábait maga elé nyújtotta, retiküljét a pad szélére ejtette. Úgy nézett körül, mint aki megérkezett… Elégedetten állapította meg, hogy belátható távolságon belül teljesen egyedül van. Csöndes örömmel nézte a tavat: a fények játékát, a víz fodrozódását. Mérhetetlen nyugalom öntötte el. Úgy érezte, soha nem akar innen felállni. Napszemüvegét erősen az orrnyergére nyomta, és kezeivel szétrázta hosszú, vörös haját.

Kényelmesen hátradőlt, néhány pillanat múlva a szeme is lecsukódott. Nem volt álmos, csak tudta, jót fog tenni, ha fölemelt fejét a nap felé fordítja.

Már fáradtságot sem érzett. A feje is üres lett, és könnyű. Feltámadt a szél. Néhány elsárgult, rozsdás falevél a kabátjára hullt. Kezébe vette az egyiket, és sokáig forgatta. Elgyönyörködött a színek összjátékán, az erezet mintáján.

- Milyen szép tud lenni egy őszi levél. Tele van meglepetésekkel. Fantáziadús alkotása a természetnek… nem gondolja? – szólalt most meg mellette valaki, és már le is ült hozzá.

Lassan fordította oldalt a fejét. Hadd játssza még vele néhány másodpercig különös játékát a sors. Mert ez a hang… Százezer közül is rögtön felismerné… De lehetetlen… Teljesen lehetetlen… Ilyen nem történhet meg éppen vele…

Hirtelen rápillantott a mellette ülőre. Nem vette le a napszemüvegét. Kristálytisztán látta Őt. Még azt sem gondolhatta, hogy nem hisz a szemének, mert a férfi közel ült hozzá, és minden apró részlet tisztán kivehető volt rajta… De ha kétszáz méterre pillantja meg, akkor is tökéletesen felismerte volna… Semmi kétség: Ő volt az!

Kínjában nagyot nyelt. Meg volt róla győződve, hogy egy szót sem fog tudni kinyögni. Megpróbált erőt venni magán. Reszkető kezeit ballonja zsebébe dugta, és érezte a feltörő fájdalmat, ahogy körmeit a tenyerébe vájta. Óvatosan megköszörülte a torkát.

-          Valóban gyönyörű… már régóta nézegetem… - mondta szinte suttogva a nő.

-          Láttam… Láttam, ahogy nézi…

-          Tényleg?

-          Igen. Aztán úgy gondoltam ide ülök. Maga mellé… Hátha ráér, egy kicsit… és elbeszélgethetnénk…

-          Mármint… Velem?

-          Ki mással? – kérdezte a férfi vidáman.

Aztán felnevetett, és közben néhány ránc képződött a szeme körül. Ez is észvesztően jól állt neki: a nevetés, a ráncok, a napsütötte bőr jellegzetesen szép, férfias vonásain. Fel kellett néznie rá, így ülve is. Nem lepődött meg, mert pontosan tudta mennyire magas,

 - több mint két méter – valahogy mégis jó volt, hogy ez is azt bizonyítja: Nem tévedett!

Azt is ezer képen, és filmkockán látta már, hogy milyen széles a válla, mennyire sportos a teste, és mégis… Még mindig nem hitt a szemének.

De a napszemüveget nem vette le. Így is túl élesen látott. Védekezésre is jó volt ez, a zsigerekig ható pillantások elől. A mellette ülő férfi úgy vésődött emlékezetébe, hogy tudta: Ha valami szépet akar még az élettől, mindig így, és itt fogja látni Őt… Ezen a napon, és ebben az órában. Akármikor, ha hazamegy, csak be kell csuknia a szemét, és megjelenik majd a hosszú bőrkabátjában, világos farmerban, lazán hátradőlve, miközben néhány hajtincs az arcába hullik. Meg kell őrülni… Nagyon jól néz ki!

És fantasztikusan tehetséges!

          -  Gyakran kijár ide?

Ez lehetséges? Tényleg beszélgetni akar velem? Éppen velem? Hihetetlen! – gondolta.

          -  Nem mondhatnám… Most is véletlenül keveredetem erre…

          -  Mégis… Miért pont ide?

          -  Nem is tudom. Mióta ideült mellém, semmit nem tudok… Kérem, ne haragudjon, ha megállás nélkül butaságokat fogok beszélni… - dadogta zavartan.

A férfi tett egy félfordulatot a padon. Kíméletlen lassúsággal vizsgálta a nő minden porcikáját. A másik megbűvölten figyelte a mélykék szempárban rejlő csodákat: az intelligenciát, az értelmet, az iróniát… Nézte a karakteres, szabálytalanul szép arcot.

Csak percek múlva tudatosult benne, hogy ő a vizsgálódás alanya. Ekkor mélyen elpirult. Rondának, esetlennek és ötvenéves vénségnek tartotta most magát.

            - Tegeződhetünk? Tudom, hogy udvariatlan voltam… Neked kellett volna felajánlanod… Te vagy a nő…

            - Ez vicc volt? Tizenöt évvel vagy fiatalabb… Őrült nagy megtiszteltetés ez nekem… Még mindig nem hiszem…

            - És miért? Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más…

            - Hát persze… - szólt félénk iróniával.

            - Most gúnyolódsz?

            - A rovásodra? Soha nem tenném…

            - És miért nem?

            - Mert… mert… te nekem… egy csoda vagy. Talán azért is, mert nincs, és nem is volt az életemben senki, aki hozzád hasonlítható lenne. Érted? Teljesen egyedül éltem mindig. Pedig megalkudhattam volna, de ez nem az én műfajom… Nekem kizárólag Te vagy az, aki megtestesítesz mindent, ami jó…Tudom, hogy giccsesen, és hülyén hangzik, de akkor is… Nekem Te jelented mindazt, amit valahogy úgy határoznék meg: Íme, egy csodálatos művész, fantasztikus sármmal, szédítő testtel, őrült jó szöveggel. Ráadásul kedves vagy és közvetlen…

Megint elöntötte a pirosság, de volt ereje védekezőn felemelni a kezét, és folytatni:

            - Ne szólj közbe!

            - Eszemben sincs…

            - Kösz… Csak annyit: Ha volt előző életünk, már találkoztunk…

            - Miből gondolod?

            - Mivel úgy sem látjuk többé egymást… elmondom: Valami megnevezhetetlen érzés… ami őrülten jó… azt sejteti… csak Te… és soha senki más… nem volt, és nem lesz rám ilyen hatással.

            - Nem egészen értem. Bővebben?

            - Mint… mint egy kagyló… Ha összecsukod, pontosan érintkezik minden kis részlet. Minden felület.  Ami azért is nagy hülyeség, mert egyáltalán nem ismerlek… Mégis így érzem… Ezért nyekeregtem egy előző életről… Ne haragudj a kagylós hasonlatért… nem tudtam volna elképzelni, hogy egyszer majd találkozunk. Még most sem vagyok képes fölfogni…

            - Pedig itt vagyok. Életnagyságban. Melletted ülök.

            - Egyértelmű. Mégis…

            - És egyre inkább úgy látom, passzolni fog a kagylós hasonlatod…

A nő szemét elöntötték a könnyek. Milyen jó ez a napszemüveg! Nem hittem volna, hogy ennyire kedvesen hazudik! –gondolta.

            - Miért? – kérdezte szipogva.

            - Mert még nincs szétbontva a kagyló, és egy igazgyöngy van a közepén. A lelked. A szereteted. Ami segítene talán nekem is abban… De inkább hagyjuk…

            - Miben segítene?

            - Ha most elkezdeném sorolni…

            - Világos. Ne haragudj. Nem akartam…

- Mit? Mit nem akartál?

            - A magánéletedben vájkálni…

            - Pedig néha… rám férne… Nagyon is!

            - Nem tudom. Lehet… De nekem éppen így vagy jó…

            - Mert csak a felszínt ismered…

            - Erre az egy-két órára éppen elég ez is…

Hirtelen feltolta szemüvegét a hajába, és kutatva nézett a férfira. Egészen közel hajolt hozzá: - Mondd, hogy jutott eszedbe ez az egész…

            - Mármint micsoda?

            - Hát, hogy leülsz ide, és még szóba is állsz velem!

            - Miért ne álltam volna veled szóba?

            - Azzal azért tisztában vagy, hogy nem csak, a nagy művészt látom benned?

            - Hanem egy elképesztően sármos, fiatal férfit is… hogy a szavaidat idézzem.

            - Így van. Pontosan. Ennek ellenére…

            - Leültem ide.

            - Aha. És most már alig vagyok magamnál.

            - Ezt nem akartam… Nem akarhattam… hiszen nem is ismer fel mindenki… Igazán nem tudhattam, hogy Te…

            - Hogy én…

            - Ennyire…

            - Igen ennyire… Vagy ettől még jobban… De talán már nem lehet fokozni…

            - Aranyos vagy.

            - Gondolod?

            - Látom rajtad. Hallom a hangodon…

A nő hisztériásan fölnevetett egy pillanatra, aztán elsírta magát. Idegesen kirántott egy zsebkendőt a kabátjából, villámgyorsan letörülte a könnyeit.

A férfi gyöngéden simított egyet a széltől összegubancolódott tincseken.

A nő elrántotta a fejét. Aztán csendesen kérdezte:

            - Mondd, miért éppen ide ültél?

            - Ezt hogy érted? Zavartalak?

            - Összezavartál. Ez sokkal rosszabb.

            - Nem tudhattam…

            - Nem is azért mondtam.

            - Persze, hogy nem… Teljesen megható a rajongásod…

            - Ami már túlmegy minden határon!

            - Rosszul fogalmazol…

A nő rátette kezét a férfi vállára. Teljesen maga felé fordította.

            - Mondd, megnéztél már engem?

            - Persze. Vörös a hajad, szép a szemed…

            - Ránézésre mennyi vagyok?

- Ezt hogy érted? Első ránézésre hány éves vagy?

            - Pontosan.

            - Szerintem ilyet nem illik kérdezni…

            - Sem a kérdésre válaszolni?

            - Ahogy mondod.

            - Most mit udvariaskodsz? Arra a fél órára, ami még maradt… Úgysem látlak többé. Csak az újságokban, meg a tévében. Előtted az élet… Harmincöt múltál…

            - Ezt is tudod? Az életkoromat?

            - Pont ezt ne tudnám?

- Mit tudsz még rólam?

            - Mindent.

            - Tényleg?

            - Már mondtam… Tudod, a kagyló-hasonlat… Szóval minden érdekel, ami veled kapcsolatos…

            - És publikus…

            - És publikus!

            - Mit tennél, ha kiderülne, hogy egy szemét rohadék vagyok?

            - Nem hinném el…

            - Miért?

            - Mert számomra nem lenne igaz.

            - Olyan biztos vagy ebben?

            - Aha… Különben is… Nemsokára elköszönünk… Ne mondj magadról ilyen ostobaságokat!

            - Ez nem ostobaság! De már a búcsú előtt vagyunk?

            - Igen. Sötétedik…

            - Azt szeretnéd, hogy megmaradjon az illúziód rólam?

            - Nem illúzió. Nekem a valóság.

            - Miről?

            - Hogy Te vagy… és senki más… Aki megmaradt nekem, mint…

            - Mint?

            - Mint jó… Az egyetlen jó az életemben. Érted, ugye?

            - Értem…

            - Aki miatt érdemes felkelni reggel. Aki valamilyen belső erőt ad…

            - Mihez?

            - Hogy elviseljem…

            - Mit?

            - A mindennapokat… Az öregedést… Az egyforma éveket… A kilátástalanságot valami jobbra… az egyre szürkébb napokat. Azt az érzést, hogy nemsokára vége…

            - Ne mondj ilyet! Minek lenne vége?

            - Az életemnek… ami értelmetlen volt a mai nap nélkül...

A nő zokogni kezdett. Már nem szégyellte a könnyeket, a csúf kis fintorokat.

- Te tartasz életben! A hangod, az egyéniséged! Ugye felfogtad?

- Megpróbálom, de nehéz…

- Mert nem is akarod érteni… Most mit udvariaskodsz?

- Nem udvariaskodok…

- Akkor?

- Ez nekem… Magas labda… Hát ennyire számítok neked?

- Attól sokkal jobban…

- Mitől?

- Amit elképzelsz!

- Hát én… Nem is tudom, mit mondjak…

- Ne mondj semmit!

- Miért?

- Így lesz jó! Maradj tökéletes… Nekem legalábbis…

- És ha nem vagyok az?

- Az vagy…

- De azért… Pótolható vagyok. Ugye?

- Pótolhatatlan vagy.

 A nő felnézett az égre. Sötétedett. Lassan kiürült a Városliget. Hirtelen kigyúltak az impozáns utcai lámpák. A férfi simogatni kezdte a nő arcát, aztán magához vonta.

A fülébe suttogott:

            - Annyira kedves vagy…

            - Milyen lehetnék veled? Ez a minimum…

            - Köszönöm. Totál zavarban vagyok…

            - Ne! Azt ne! És én köszönöm! Soha életemben nem volt még ilyen csodálatos délutánom! El sem tudom mondani! Visszaadtad az életkedvem! Tudod, milyen nagy dolog ez? Megmentettél egy embert! Szimplán azzal, hogy az egyik tébolyult rajongód mellé ültél le, aki mindenfélét elképzelt már… kettőnkről. De csak képzelt! Ami természetes! A lényeg pedig: hogy így is működött a dolog! Olyan boldogságot adtál… ez elmondhatatlan. Szóval megmentetted az életem! Újra van kedvem minden hülyeséghez! Nagyon szeretlek! Most már kimondhatom, hiszen nemsokára mindketten megyünk a magunk útján… De valamit még most sem értek!

            - Mi lenne az, drága?

            - Rengeteg fiatal, csinos nő ül magányosan errefelé minden délután. Miért én lettem a kiválasztott?

            - Nem tudom. Megláttalak azzal a levéllel, ahogy forgatod…

            - És?

            - Érdekes voltál. Szimpatikus.

            - Tényleg?

            - Aha… Én meg szerettem volna kicsit beszélgetni. Valaki olyannal, akit még sosem láttam. Ez is fontos volt! Nem akarlak most beavatni például a színészi szakma rejtelmeibe, de ez is hozzá tartozik a munkámhoz…

            - Micsoda?

            - Beszélgetni ismeretlen emberekkel…

            - Miért?

            - Hogy új instrukciókat szerezhess, meg ilyesmi… Csodás véletlen, hogy melléd ültem le, aki…

            - Ennyire szeret… és akinek visszaadtad az életkedvét!

            - És értelmes... intelligens nő. Nagyon jó volt veled… beszélgetni. El sem tudom hinni, hogy ennyire lehet nekem örülni…

            - Pedig így van! A legnagyobb ajándékot adtad…

A férfi felállt, sálját gondosan nyaka köré tekerte. Udvariasan fölsegítette a nőt is.

Egy pillanatra szorosan átölelte:

            - Legalább a neved mondd meg!

            - Miért? Semmi értelme…

            - Ha akarod… Beszélgethetünk még valamikor… Néha járkálok erre felé…

- És azt gondolod, hogy újra itt leszek?

            - Miért ne?

            - Nem jövök ide soha többé…

            - Nem?

            - Nem!

            - Megtudhatom az okát?

            - Hát persze!

            - Nos?

            - Ennél szebb emlékem nem maradna… Annyira váratlan volt minden… Ez nagyon belejátszott… Nem akarom többé, mert beleőrülnék… Ha véletlenül meglátlak az utcán, átmegyek a másik oldalra. Megértetted valamennyire ezt az egészet?

            - Úgy érzem… Igen.

            - Akkor jó! Menjünk!

Gyorsan a férfi nyaka köré fonta a karjait. Két gyöngéd puszit adott az arcára.

- Merre indul, művész úr?

            - Hát… a Hősök teréhez. Fogok egy taxit. Ma még fellépésem van. És te? Merre mégy?

            - Épp az ellenkező irányba…

            - Találkozzunk még!

            - Menj a szerelmeidhez… Mondtam már, hogy pótolhatatlan vagy.

            - Ugye nem?

            - De! Nekem! Ne nehezítsd tovább…

            - Hát akkor…

            - Siess, mert elkésel!

A nő váratlanul futni kezdett. Először fel a lépcsőn, majd a fák, bokrok között. Hamar eltűnt a sötét úton. A férfi sóhajtott egyet, aztán elindul a taxiállomás felé.

 

 

                                                            

Hajnalodott. A nő rémült arccal ült fel az ágyán. Patakokban folyt róla a víz. Egy ideig semmit nem értett. – Csak álmodtam az egészet? – kérdezte magától félhangosan.

Rezignáltan nézett maga elé az egyre világosodó szobában.

 – Igen… csak álmodtam –mormolta fásultan, mégis mérhetetlen keserűséggel.

Fejét fölhúzott térdén nyugvó kezére fektette. Elkezdett bólogatni, majd hirtelen mozdulatlanná dermedt. Aztán révült arccal, elmélázva mosolygott sokáig. Valami nedvesség csillant a szemén, de nem engedte kifolyni. Hátratartotta a fejét. Később nagy nehezen kihámozta magát a rátapadó, nyirkos ágyneműből.

Az ablakhoz vánszorgott. Érezte: levegőre vágyik… ha nem nyit ablakot, megfullad..,  

Lenézett a hatalmas bérház nyolcadik emeletéről. Még semmi nem mozdult. Túl korán volt.

Olyannak látta a lakótelepet, mint betonskatulyák sorát, pontos metszésekkel, amit utcáknak hívnak.

- Nemsokára teljesen megvirrad. Új nap kezdődik. Egy új, szürke nap…

Most még mindenki alszik. Álmodik. Valami szépet. Valami jót. Vagy rosszat…

Nekem csodaszép álmom volt… és ennyi elégnek bizonyult… soha többé nem megyek vissza a szürkeségbe… Ez az álom legyen az utolsó emlékem… hiszen olyan boldoggá tett…– suttogta elégedett mosollyal, aztán gondolkodás nélkül, egy pillanat alatt átlendül az ablakpárkányon.

Elnyelte a mélység.

 

                                                                                   

                                                              VÉGE

 


 

P. Dobrossy  Rita novellája:                 PÁR - BESZÉD

 

       -      Hát ez nem lehet igaz! Jól látok? Tényleg te vagy?

-          Úristen! Ezt nem hiszem el… Ennyi év után…

-          Ülj már le! A vendégem vagy! Mit eszel? Mit iszol?

-          Semmit. De tényleg. Kövek ülnek a gyomrom helyén, olyan izgatott vagyok… Tőled.

-          Alig változtál. Gyönyörű vagy.

-          Neked! Ha még jól látsz… Egyébként köszönöm a bókot. Ha tudom, hogy találkozunk, már két hete nem tudtam volna aludni, és ki se jövök a fittnesz-centerekből. Arról nem is beszélve, mennyivel előnyösebb szoknyában lennék, és nem a jövő héten készültem volna fodrászhoz…

-          Ne szabadkozz. Nem csak a külső volt fontos régen sem…

-          Hát igen… Őrült nagy szerelem volt… és mindenről el tudtunk beszélgetni…

-          De csak akkor, ha kikászálódtunk az ágyból. Csodálatos voltál.

-          Te is.

-          Tényleg nem sokat változtál. Pedig már több mint húsz éve...

-          Nagyon jó, hogy újra látlak. Nézd, még a kezem is reszket. Látod? Különben mi újság? Mesélj már! Család, gyerekek, munkahely?

-          Nem érdekes. Szimpla, átlagos minden. Rögeszmés főnök, közepes fizetés. Némileg hisztérikus feleség, aki mindig rohan, és mindig fáradt. Nem lelki társ. Szexuálisan viszont nincsenek gondok.

-          Olyan jó?

-          Nem azért. Megszűnt a nemi életünk.

-          Gyerek van?

-          Kettő. Kamaszok. Elviselhetetlenül pimaszok, de ez vele jár… az életkorral. És te? Mi van veled?

-          Elválltam. Úgy adódott, hogy gyerek sincs. Viszont igazgatóhelyettes vagyok egy multi cégnél, és jól keresek. Nincs gondom semmire, és senkire, de cefetül magányos vagyok…

-          Egy ilyen jó nő? Aki ráadásul szingli?

-          Nem tudok megalkudni. Egy bizonyos szellemi nívó alatt még akkor sem kell az illető, ha minden nő sikítva fut utána. Az egy éjszakás kalandoknak pedig a gondolatától is rohamot kapok. Így viszont húsz éve csak vegetálok, mert nem jön szembe az ideálom. Még szerencse, hogy annyi a munkám. Esténként percek alatt elalszom a legjobb film közben is…

-          Ez őrület! Hát csak ennyi lenne az életünk?

-          Arról nem is beszélve, hogy ki tudja, mennyi van még hátra…

-          Hagyjuk a fenébe a huhogást egy időre! Olyan jó, hogy látlak! Ha nem furdalna a lelkiismeret, hogy az asszony, meg a gyerekek… Ha nem…

-          Akkor azt mondanád, hogy még ma este találkozzunk?

-          Végül is… Talán megtehetjük… Szinte mindenki így él…

-          Mi viszont mindig elítéltük az ilyesmit… De minek is mondjam, mikor pontosan tudom,..

-          Hogy tudom?

-          Hogy tudod…

-          És azzal is tisztában vagyok…

-          Hogy nem fogsz változtatni a helyzeten. Valamint hazudni sem vagy hajlandó a családodnak.

-          Még mindig kitalálod a gondolatomat…

-          Ezért kérlek, hogy ne beszélj mellé.

-          Mennem kell. Már így is elkéstem. Olyan jó, hogy találkoztunk.

-          Igen. Húsz éve nem voltam ilyen boldog…

-          Én sem. És ehhez elég volt fél óra egy füstös kis presszóban…

-          Mert itt voltál.

-          Ha esetleg… Mi ketten újra megpróbálnánk… Elválnék, és…

-          Gondolj a gyerekekre! A feleséged is kikészülne, és azt mondaná: pótolhatatlan vagy…

-          Ugye nem?

-          De.

-          Jó hogy láttalak. Majd csak az utcán sírsz... Tudom…

-          Jársz ide máskor is?

-          Tőled függ.

-          Én nem jövök soha többé.

-          Azért, hogy szép maradjon… minden emlék… örökre???

-          Mindörökre…

 


 

 
Látogatók
Indulás: 2005-04-04
 
Fordító: www.siposattila.gportal.hu
 

 

 
3D-s sztereó fotók

 

2021.06.10.


Sipos Attila gif fotó

Hortobágyi puszta ötös

Shagya arab fajta: Lovas bemutató

Cegléd

Cegléd

Balog nemzrtség

Balog Nemzetség

Szamoskér

 

Szamoskér

Tea Glóriával 2021.01.20. hatos csatorna

8. perctől - 31. percig Szamoskér

A magyar kultúra napja 2021.01.22.

A magyar kultúra napja

Hat pár ökör húzta a haranglábat

Tunyogmatolcs

Tunyogmatolcs

Budapest

Törőcsik Mari a Nemzet Színésze

Törőcsik Mari a Nemzet színésze képtár

 

 

Vincze Laura 2.unokám

Vincze Petra első unokám

 

Dr. Vitéz Béres József

Béres Csepp feltalálója

Nagy Imre szobor a Vértanúk terén.

Dzsini,három kívánságodat teljesiti.

 
Portré
Sipos Attila 3D kép
 
Kedvenc linkjeim
 
Társoldalak
 
Ajaki fesztivál programok
 
Zenész barátaim honlapjai
 
Szamoskéri képeslap
 
Tudomány
 
Vonatközlekedés

Hajnal a vonaton

 
Közlekedés
 
Villámok

 

 
Időjárás linkek

http://eumet.hu/radarok

http://eumet.hu

http://met.hu

Szén-dioxid tejedése a légkörön át.

A szén-dioxid jelentős szerepet játszik  a Föld légkörében. A gáz szabadul fel az emberi tevékenységek, mint a fosszilis tüzelőanyagok égetése, valamint a szén-dioxid koncentrációja mozog, változik az évszakok.

 
www.időkép.hu
 
Szeged
Hévíz
Keszthely
Diósgyőr- Miskolctapolca

Sóstói Falumúzeum

Szentendrei Skanzen


Zsindelyes 1.

Zsindelyes 2.

Zsindelyes 3

Zsindelyes 4

 
Nyírbátori Múzeum Kiállításai
 
Máriapócs Nemzeti Kegyhely
 
EKKM aktuális
 
Esti fotóim

Budapest

 

Nagyvárad+Színház

Nagyváradi - Gőzben

Hülyéje  I.rész-- Nagyvárad

Hülyéje  II. rész --Nagyvárad

Hegedűs a háztetőn

 
Dr. Szalmásiné Nagy Timea

 
17.-18. Tavaszi tárlat

17. Tavaszi tárlat Kisvárda

XVIII.Tavaszi tárlat Kisvárda

Babakiállítás 2006.09.26.

Csontó Lászlóné Babakiállítás 2008.09.10.
 

 
Budapest fényei

 

 
Gobelin kiállitás

Bábás házaspár kiállítása  (Rétkőzi Múzeum 2005.)

Goblen kiállítás

Bábásné Lakatos Erika

Bábás házaspár kiállítása kisvárdai könyvtárban 2009.

 

 
Kiállítási képek

Köbli Attila kiállításai 2005-2009.

Székely Erzsébet &Sipos Attila kiállításai

Lakatos Tamás kiállításai

Lakatos T. kiállítása Tiszadobi kastélyban 2006.04.08.

Nőtársaság

Cserkészvilág 2008.05.08.

A Kárpátok Tavasza 2008.04.04.

Csorján Melitta kiállítása

Csorján Melitta kiállítása

EKKM kiállítás 2008.03.05

EKKM kiállítáas 2008.03.05.

Megellai Katalin kiállítása

Mándoki Halász Zsóka kiállítása

Mándoki Halász Zsóka kiállítása 2008.09.10.

Remák Antal Királyhelmec 2005.06.12.

Remák Antal Királyhelmec 2005.06.12.

Tőkey Péter kiállítása 2009.06.18.

Tőkey Péter kiállítása 2009.06.18.

Éles Károly kiállítása

 

 
Szeifried Zoltán kiállításai

Szeifried Zoltán kiállítás  Park Hotel 2009.03.07.

Szeifried Zoltán kiállítás Kisvárda 2008.01.31.

 

 

 
Felber Irén textilműves

 

 

 
Magyarnak lenni

 

 

 
Rádiók
 
TV Műsorok

TV újság

 

 
Tiszai ártér

 
Állatképek

 
Virágképek

 

 
Állatképek 2 J

 

 
Elvont képek

Örökkévalóság--Élni akarás

Tűz szelleme

Szellem tánc

 

 

Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierj&#232;t!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre