P Dobrozsi Rita
2005.04.27. 12:12
tag
RIPORT A RIPORTERRŐL
- Beszélgetés P. Dobrozsi Rita újságíróval, lapunk munkatársával -
- Mit jelent a neved előtt ez a P. betű?
- Az “asszony-nevem” Pásztorné Dobrozsi Rita. Természetesen hivatalos helyeken ezt használom, de egy újságban ez túl hosszú, ezért aztán a legelső lapnál, ahol dolgoztam, a főszerkesztőm azt javasolta, rövidítsek. Ebben maradtunk. A Pásztorné helyett csak a P.-t használom.
- Melyik volt ez a legelső lap?
- Nógrád megye vezető napilapja, a Nógrád. Teljesen ismeretlenül kopogtattam be a salgótarjáni szerkesztőségbe, még időpontot egyeztetni is elfelejtettem. Szerencsére egy nagyon értelmes, nem az összeköttetések alapján döntő főszerkesztő elé kerültem, akinek kimondottan megtetszettek az írásaim. Ez még a rendszerváltás előtt egy-két évvel történt¼ Szóval itt kezdtem az újságírást. Közben tanítottam is, és neveltük a lányomat, aki ma már gimnazista.
- Mit tanítottál?
- Gyógypedagógusként diplomáztam 1984-ben. A főiskolán harmadik év elején kellett szakot választani. Nagyon érdekelt a pszichológia, ezért pszichopedagógusként végeztem. Salgótarjánban például egy kisegítő iskolában biológiát és fizikát tanítottam. Nem volt könnyű¼ A gyerekek anyagi és erkölcsi problémái miatt sem. Mivel több városban is laktunk már, van némi fogalmam a fogyatékos gyerekek helyzetéről, és hányattatásukról.
- Említetted, hogy több helyen is laktál már. Bár nem akarok “intim-
- pistáskodni”, mi volt ennek az oka?
- Nos, röviden az eddigi életem: Miskolc mellett laktam a szüleimmel, az első nyolc évet az ottani csodaszép kastély-intézetben tanítottam végig, Girincsen. Kaptam egy első osztályt, végül elballagtattam őket. Ja, és közben férjhez mentem. A férjem bányamérnök, kizárásos alapon Salgótarjánba mentünk, ahol még üzemelt a nógrádi szénbánya és szolgálati lakás is járt az állással, ezért itt kötöttünk ki. Ahogy már említettem, akkor kezdtem el írni. Persze nem egyik napról a másikra. Már régen megvolt bennem valamiféle késztetés arra, hogy kiírjam magamból azt, ami foglalkoztat¼
- Vagy amit igazságtalannak, becstelennek, felháborítónak tartasz¼.
- Ez valóban így van. Meg is kaptam érte a magamét, nem egyszer! Az volt a legnagyobb szerencsém, hogy olyan főszerkesztők álltak mögöttem – Kisvárdán is – akik tényekkel tudták bizonyítani az igazamat, és nem féltek leközölni jó néhány kényes témát feszegető írásomat sem. Szegények nem egyszer tartották a hátukat miattam¼
- Eljutottunk jelenlegi lakhelyedre, Kisvárdára. Ide miért költöztetek? Szintén kizárásos alapon?
- Ahogy mondod¼ A körülmények hasonlósága is megdöbbentő volt. Bezárták a nógrádi szénbányákat, de jött a rendszerváltás, lehetett Kft.-be tömörülni, ezért a férjem úgy döntött, hogy elvállal egy olyan vezetői megbízatást, ami a határ mellé köti. Oroszországból hozott szén kereskedelmével foglalkozik. A család meg jött vele. Szokás szerint itt sem ismertem senkit, ezért nem volt könnyű a beilleszkedés, hiszen se rokon, se ismerős sehol¼
A könnyebb megélhetésért viszont ezt is vállalni kellett.
- Kisvárdán is tanítottál, vagy már csak az újságírás foglalkoztatott?
- Néhány évet tanítottam, de aztán a férjem vállalkozásában helyezkedtem el, mint gazdasági előadó.
- Ez némileg messze van az eredeti szakmádtól, nem?
- Valóban ez az igazság, de szerencsére csak négy órában dolgozom, azt is a lakásunk irodájában, és nem túl komplikált a munkám. Rutinból végezhető. A fizetés nem rossz, így valóra váltható lett az álmom: elsősorban az írással foglalkozhatom, és foglalkozom is!
- Megjelent már szépirodalmi könyved, rengeteg novellád, nagyon sok színművésszel készített riportod, és egyéb témájú cikked. Mi az, amit túlnyomórészt publikálsz mostanában?
- Egyrészt igyekszem minél színvonalasabb írásokat leadni a Tiszakönyök tükre című, független művészeti és kulturális folyóiratunkba, és ezt nagyon fontosnak érzem. Másrészt készül a novellás-kötetem, már több mint a felén túl vagyok. A nyáron pedig írtam egy úgynevezett” szakmai könyvet” a fogyatékos gyerekeknek. Most folynak a tárgyalások a kiadóval. Ez nem tankönyv, hanem mesés, verses, rajzos oktató-könyv, ahol külön oldalakat szentelek minden ünnepünknek is. A legnagyobb álmom viszont az idén vált valóra!
- Kíváncsivá tettél! Mi az?
- Nos, mindig is imádtam a színházat, és mindig az volt az álmom, hogy valahogy a közelébe kerülhessek az egésznek! És képzeld, most színdarabot rendezek!
-
- Sajnos nem profi módon,- szakmai vizsgával - , de sikerült megvalósítanom azt a tervemet, hogy a kisvárdai Várszínház és Művészetek Házában egy közép- iskolásokból álló, diák színjátszó-kör vezetője lettem.
- Októberben alakultunk, és Nyakó Béla igazgató úr beleegyezésével már az első darabot próbáljuk! Hihetetlen öröm, és kihívás ez számomra! Rengeteg a munka, de megéri! Legalábbis remélem¼
- Ki írta a darabot, és miről szól?
- Nem tudom, csodálkozni fogsz-e, de az én színdarabomat mutatjuk be¼. Minden sorát hihetetlenül izgalmas volt leírni.
A címe: Szerelem, nyár, fiatalság. Műfaja: zenés színmű .¼és mi
másról is szólhatna, mint erről a három szóról? Eleve igyekeztem
arról a korosztályról írni, akik ezt hitelesen el is tudják játszani.
Ezek pedig a színjátszó-köröseim. Kicsit komolyabban: a darab
azt szeretné megmutatni, milyen a fiatalok gondolat és érzésvilága
a mai pénz-éhes, korrupt, érzelmileg sivár, egymás iránt
gyakran közömbös világunkban. Szinte minden szereplő más
karakter, de ez így jó.
- Mikor lesz a bemutató, és aztán hogyan tovább?
- December végére, vagy január közepére tervezzük a bemutatást. ¼és aztán hogyan tovább? Természetesen egy új darabbal, amit megpróbálok szintén én megírni. Tervezünk még hasonló műfajú egyéb bemutatkozást is. Egyébként KORROCK színjátszó-kör lett a nevünk, amivel azt próbáljuk jelképezni, hogy a tagjaink egy másik kor, vagyis korosztály képviselői. Nagyon hitelesek, és tehetségesek. Öröm velük dolgozni. Hát erről szól az életem mostanában¼
- Elégedett vagy? Mert szinte lángol az arcod az örömtől¼
- Ennyire látszik? Akkor megadtam a választ is, ugye?
- Így van. Nagyon köszönöm a beszélgetést!
Mandula József
|