|
A történelmi kisváros Nyírbátor a magyar középkor gazdag örökségével fogadja az ide látogatókat. A település története évszázadokon keresztül egybeforrt a Báthori családdal, melynek birtoka, otthona és temetkezési helye volt, ma a Dél-Nyírség gazdasági, kulturális és hagyományőrző központja. Történelmi személyiségeket látunk a hozzájuk kapcsolódó változó korok megannyi emlékével, a megrendítő távlattal, a folytonos megmaradás mindennapi küzdelmével, Nyírbátor egykori hangjaival.
A gótikus, félezer éves templomai mellett mindezek őrizője, ápolója, változásainak időrendi vezetője, a letűnt korszakok bemutatója, a Báthori István Múzeum.
A XVIII. században épült egykori minorita kolostor gyönyörű épületében lévő múzeum 1957 óta számos érdekességet tartogat a látogatóknak. Vonzereje elsősorban az igen jelentős régészeti, történeti, néprajzi, fegyvertörténeti, képző- és iparművészeti gyűjteményeiben rejlik.
A szerzetesi cellasorból kialakított térben helyet kapó „Nyírbátor város évszázadait” sokoldalúan bemutató, valamint a régióban 70 éves határőr múltat felidéző állandó kiállítások önmagukban is élményekkel gazdagítják a történeti és szellemi örökség iránt érdeklődőket.
Mindezek mellett egyedülálló, páratlan érdekességekkel és értékekkel is dicsekedhet a múzeum. A középkori Magyarország egyik meghatározó, az ország vezetésében kiemelkedő szerepet betöltő Báthoriakhoz kapcsolódó tárgyi emlékek közül egyedül itt látható ritkaságszámba menő, évszámmal is ellátott Báthori család vörösmárvány sárkányos címerköve, valamint a XVI-XVII. század folyamán a Báthori fejedelmek által veretett arany- és ezüstpénzek. Az európai és a hazai reneszánsz reprezentáns művészeti emlékei közül itt csodálható meg az egyik legszebb alkotás, az 1511-ben Firenzében készült templomi ülőpad (stallum) kisebbik padsora, mely eredetileg a Báthoriak Szent György nevét viselő templomában állt.
A múzeum gazdag fegyvergyűjteményében a középkor fegyverei mellett igazi ritkaságok is találhatók. Az erdélyi fejedelmek közül Báthory Gábor (1608-1613) szablyája mellett Bethlen Gábornak az 1622-ben a nikolsburgi-béke megkötése alkalmából adományozott díszkard is a féltett kincseket gyarapítja.
A Magyar Nemzeti Múzeum Báthori István Múzeuma 2015. május 15-én ünnepség keretében emlékezett meg alapításának 60. évfordulójáról.
A múzeumot 1955. májusában egy elszánt akaratú nyírbátori személyiség, Szalontai Barnabás alapította.
Nyírbátorban ezt megelőzően a közérdeket közvetlenül szolgáló közgyűjtemény, tudományos intézmény nem volt.
Volt azonban szerencsére e helyen egy páratlan gazdag középkori örökség, volt a település lakóinak élete, melyek katalizátorként hatottak a múzeum létrehozásában: a látható 500 éves templomok, a lakomaház romos épülete, a minorita kolostor, az egykor hatalmas Báthori család emléke, a hozzájuk köthető legendák és mondák, a mezővárosi ranghoz kapcsolódó kiváltságok tudata, e helynek a Nyírségben betöltött szerepe, egyszóval a gazdag, ám feltáratlan múlt, a hozott kultúra kincsestára.
Kétségtelen hatása volt a múzeum ügy ébredésének a maga a kor is. A II. világháború döbbenetének és pusztításának egyfajta válaszaként is magyarázható az a gyűjtési mozgalom mely elindult, s itt e megyében is jó néhányan megérezték, hogy egy korszak, vele egy életmód és életforma lezárult.
Nélkülük sok helyi emlék tűnt volna nyomtalanul el, s lett volna szegényebb a nemzet, kerülte volna el a feldolgozás, publikálás művét, támpontot nyújtva mindahhoz, amiket a szellem értékeihez sorolunk.
E szellem-mentő emberek között találjuk Dr. Szalontai Barnabást, alapítóigazgatóját a megye második múzeumának, az önmaga állandó képzésével elismert tudós emberét e dél-nyírségi tájnak, Nyírbátornak.
Szalontai Barnabás klasszikus példák folytatójaként kezdte el gyűjteni egyre szélesedő koncentrikus körökben a múlt emlékeit: törékeny edényeket, bútorokat, szerszámokat, fényképeket, történeti-régészeti tárgyakat és írásokat.
A gyarapodás számai önmagukban is imponálóak! 1961 végén a múzeum összesen 14.508 tárgyat őrzött, ez a szám 1968 őszén már meghaladta a 31.000 darabot.
A tárgyak gyűjtése, vásárlása mellett párhuzamosan haladt a szellemi hagyományok gyűjtése is. Nyírbátorba tapasztalt kutatók érkeztek tanulmányok jelentek meg. Szalontai Barnabás elsőként indította el a megyei füzetsorozatot, azóta is értékes forrásként kínálva nem csak e táj kutatóinak, hanem a múzeumügy iránt érdeklődőknek is.
Nagy tekintélyű szakemberekkel kiadott közös munkái bizonyítják az elindult tudományos életet. Elkészültek többek között a gazdag kerámia műtárgyak összehasonlító elemzései, új eredmények születtek a népi építészet tárgykörében. Cikkek sorozatában dolgozta fel az alapítóigazgató az országos publicitást kapott nyírbátori céhek tárgyi és szellemi emlékeit.
Az ide látogatók, a kutatók csodálkozva szembesülnek azzal, hogy ez a múzeum olyan emlékeket őríz, mint három eredeti, erdélyi fejedelmek által kiadott oklevél, ugyancsak erdélyi fejedelmek fegyverei, tárgyai, a datált Báthori család címerköve, a Somossy család oklevél hagyatéka, nagybányai festőiskolához kötődő festőművésznő, Farkas Eszter képzőművészeti hagyatéka, a megdöbbentő szépségű, a település lakóiról az 1910-20-as években készült üvegnegatív gyűjtemény.
A fiatal intézmény egyik nagy pillanata 1968 októberében, a múzeumi hónapban következett be, amikor a Magyar Nemzeti Múzeum és a Báthori István Múzeum közös megállapodásának eredményeként a hazai reneszánsz művészet felbecsülhetetlen értéke, az 1511-ben a nyírbátori Szent-György kegytemplomba került imapad, a „Csonka stallum” a múzeumba került megőrzésre kiállításra.
Ez a fejlődő vidéki múzeum magas szakmai elismerése volt!
Elfogultsággal mondhatjuk, a múzeum létrejötte nem öncélú tudományos-művelődési intézményt jelentett, hanem benne lakozott a 60-as és 70-es évtizedekben beinduló Nyírbátor fejlődésének egyik lendítő ereje.
Az Európa hírű Báthori műemlék templomokról az évtizedes feledés porát a múzeum léte működése, publikációs tevékenysége s általa a műemlékeknek a település életébe való bekapcsolása törölte el.
A múzeum szellemi műhelye lett a városi rang visszaszerzése érdekében folyó építő munkának, erős hatást gyakorolt a település fejlődésére.
Vitathatatlanul közre játszott abban, hogy 1973-ban Nyírbátor másodszor is városi rangot kapott, hogy Nyírbátor történelmi-kulturális kisvárosként ismertséget és elismertséget szerzett az egész országban.
Szalontai Barnabás utolsó munkájának „Nyírbátor évszázadai” új állandó kiállításának ünnepi megnyitóját már nem érhette meg, ám a vitrinek között járva a múzeum, a lokális és nemzeti kultúra már történelemként fonódik össze emlékével.
A Báthori István Múzeum 2013-ig a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Igazgatóság intézményeként, a megye fenntartásában működött. Az Igazgatóság elismerte a Nyírbátorban keletkezett értékteremtést és energiát, a múzeumi eleven életet az alkotó munkát. Tekintettel volt arra, hogy a 700 éves település büszke múltjának őrizője, erősítője. Közösen gyarapították a megye és Magyarország kulturális örökségét, sokszor egymással vitatkozva, de együtt a közérdekért, az országrész sikeréért.
2013 január 1-eje változást hozott a múzeum életében. A Magyar Nemzeti Múzeum vidéki alkotórészeként, a sárospataki Rákóczi Múzeummal közösen együttműködve végzi régi-új feladatait. Az 1968-as stallum ünnepségről készült feljegyzéseket olvasva dejavú érzéseim támadtak: a Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója beszédében nem másról szólt, mint a fejlődő kisvárosi múzeum és a Nemzeti Múzeum között meglévő baráti kapcsolatokról, a tudományos és művelődési célkitűzésekről, a segítségnyújtásról, amit kézzel fogható bizonyíték erősít meg: a stallum őrzési feladatainak átadása.
Nos, az őrzésen túl, a stallum 2014-ben elkezdődött restaurálása mellett immár az országos múzeum részeként kaphat energiákat, alkotó erőt a Magyar Nemzeti Múzeum Báthori István Múzeuma.
A Magyar Nemzeti Múzeum Báthori István Múzeuma tele van a józan növekedés reményével, lát lehetőségeket, vannak elképzelései és tervei jövőjének építésében.
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
