A tárlatot megnyíitotta Fehérváriné Zalezsák Ilona grafikus, művésztanár. A
képek az alkotó engedélyével lettek felrakva a honlapomra.
Köszöntöm Önöket
Jozef Peniasko szlovák fotóművész 25
darabból álló aktfotó kiállításán.
Megtisztelő feladat,
hogy a művészetek örök témájáról, az emberi test ábrázolásának fotóművészeti
feldolgozásáról ejtsek néhány keresetlen szót.
A művészetben aktábrázolásként nevezett-eredeti
értelemben a meztelen modell figurájának testtartásának, mozdulatainak
tanulmányszerű ábrázolását jelenti a szó.
Az aktábrázolást általában szimbolikus mondanivaló
kifejezéseit korlátozták a reneszánsz előtt. Azóta az akt a műtermi és akadémiai
gyakorlatban szokásos, többnyire rajzi előkészítése a figurális
műnek.
A fogalom idővel kitágult, ma a meztelen ember
minden nemű ábrázolását jelenti.
A női modell
alkalmazása 1500 után vált általánossá az európai művészetben - enyít ír
meghatározásként a művészeti lexikon.
A komoly és tényszerű meghatározás mögött azonban
fel kell fedeznünk az alkotó ember szándékát: a művészi alkotás létrehozását,
amelynek jelen esetben is fő témája az akt.
Az ábrázolás akkor válik művészi értékűvé, ha
túlmutat önmagán, ha olyat jelképez és olyan esztétikai ideált képez, amelynek
egyetemes érvényű tartalma, társadalmi és egyéni fontossága van.
Az esztétikai ideálok egyike a szép emberi test, a
művészien ábrázolt meztelenség.
A legősibb ismert
aktistenünk- a Willendorfi Vénusz-közel húszezer éves. Múlt ideál az adott kor
női szépségeszményéről, termékenységi szobrászrendjéről szól.
Ugyancsak az emberiséggel egyidős a meztelenségről
vallott nézzetek sokasága is. Ezek gyakran ellentmondásosak, de mindig
társadalmi ízlést megjelenítő nézeteket.
A képzőművészek és a
társművészek, fotóművészek több nemzedéke kutatta és kutatja az emberi test
ábrázolásának kimeríthetetlenül gazdag ábrázolási
lehetőségeit.
Az aktfotográfia így keresi saját esztétikai
ideáljait, végigjárja a festői fotó létrehozásától a realisztikus, majd a
materalisztikus fotóhoz vezető utat.
Napjainkban is szinte minden irányzat él, a
dokumentálóan közvetlen, tényközlő meztelenség ábrázolástól a lírai- szimbolikus
ábrázoláson át az elvont, alig felismerhető meztelenség
absztrakciójáig.
Az aktfotózás
rövid története a viktoriánus időben kezdődik, az első képek megbotránkoztatták
a kor polgárait.
Tisztességtelennek
tartották a fotografáltat és a fotográfust egyaránt.
Ekkor merült fel az a
kérdés, hogy a fotografálás köz vagy magán ügy e?
Ádáz viták során a fotósok győztek,
bebizonyították, hogy az ábrázolás, a fotó minősége fontosabb annál, hogy kit
ábrázol a kép.
A korabeli képek
tanúságai szerint a modellek egyáltalán nem voltak szégyenlősek, egyszerű
természetességgel vállalták meztelenségüket- pedig a naptár még csak 1840-et
mutatott!
A viták természetesen
továbbfolytak- a fotózási kedv fellángolt. A korabeli Pesten 38 fényfotó-műterem
működött- s hozta létre e témában is az alkotásait.
A közönség a tárlatokon, bemutatókon szereplő
festmények aktjait természetes egyszerűséggel elfogadta- de „tiltott
gyümölcsként” tekintett az aktfotóra.
A fotósok védekezve a
felmerült vádak ellen- művészkedni kezdtek. Eszközükké a megvilágítást, a
puha életlenséget, a rafinált fényhatásokat, a nemes fotókémiai eljárások lágyan
elködlő tónushatásait- és számtalan más trükkök lettek.
Hogy az ábrázolások
„tiszta esztétikai szándékúak” avagy „erotikusak”- e erről ma is folyik a
vita.
A közvélemény azért is zavarban van, mert
korunk”képözönében” –az”ömlesztett meztelenség” leggyakrabban üzleti fogás,
hiszen minden árucikk mellé női aktot mellékel – a reklám ürügyén!
Ez természetesen nem a fotóművészet tárgykörébe
tartozik, de alaposan rontja a művészi aktfotók megítélését is.
A bennünket érő
„képözönnek” így kioltó hatása is van, az ember egy része közömbössé válik a
meztelenség láttán. Kialakul a „minden egyforma” érzése, a dolgok tucattá
válnak- a túlzott szabadosság érdektelenséget kelt.
Mégis, mit tehet a művész?
Hogyan nyerje meg a közönségét?
Hogyan tárja fel alkotási szándékait?
Természetesen:
alkotásainak magas művészi színvonalával, képeinek őszinteségével technikai
tudásának széles rétű bemutatásával.
A kiállítás képei az aktábrázolás valósághű
szemléletét képviseli, ámde ez csak látszat!
Az alkotó finoman végigvezet a képkészítés
számtalan lehetőségein- bár szerényen megjegyzi, hogy él a digitalizálás
mindenféle technikai lehetőségével.
Ámde nem elég a
technika - a képek lényege az alkotó fantáziájában születik
meg.
- Tudja és ismeri a művészi szimbólumok
használatának módjait; a képépítés szabályait; a képeken megjelenő különböző
faktúrák képépítő hatásait.
- Elegánsak a képkivágatok, hatásosak a
ritmusosan”triptickusszerüen”megismételt formák.
- Szépek és tiszták a növényi ornamentika
bemutatásai, finomak a fény - árnyékhatások.
- Hatásos a színek használata- bennük érvényesül
„a kevesebb=több” elve.
A 25 lapból álló anyag egymásután rendezése sem
véletlen!- érdekes felfedezésekre késztet!
Érdemes megfigyelni, hogy hogyan jelennek meg az
egyes főtémák a későbbi képeken.
S arra is oda kell figyelni, hogy hogyan teszi
próbára a művész a mi vizuális fantáziánkat!
Hogyan inspirál a rész egész együttesének
felfedezésére; a képelemek „alá és fölérendeltségének”
megkeresésében.
Ha ezekre a dolgokra
figyelünk – már el is terelődött figyelmünk a meztelenségről, elfeledjük
prüdériánkat- már csak az alkotói, fantázia megvalósulását
látjuk.
Ekkor a felfedezéshez kívánok mindanyiuknak szép
élményeket.
Fehérváriné Zalezsák
Ilona
Kattints arra a képre, amelyiket nagyobb méretben szeretnél megnézni!
|